SEMMI

Unatkoztam. Az egész nap. Nem volt semmi más dolgom, csak a munkám. Megint elment a családom, hogy tehessem zavarás nélkül. Bárcsak, hogy valaki zavart volna…a postás sem volt. A telefon se csengett…semmi. És esik az eső, nagyon.

És milyen a munkám? Borzasztó. Már javítottam több, mint két száz vizsgát ugyan az a szinten és bár, hogy úgy gondoltam, hogy nagyon pesszimisták a magyarok, úgy tűnik, hogy amikor jelentkeznek kell a vizsgához, túl optimisták vannak. Jól tudok ám, hogy mindenkinek kell a „First Class Pass”-ra elérni de általában nem élnek a stabil földen.

Aztán észre vettem, hogy elfogyat a macska eledel és az ásványvíz. Irány a boltba. Annyira esett, hogy 50 méter alatt a gatyám is vizes lett. Az összes vásárlás közben szortyogott a víz a cipőmben…cukrot akartam venni de nem mertem felvenni a nedves kezemmel. Vártam kellet ameddig nem volt száraz.

Hát, jól van. Legalább nyertek a görögök, hajra Dellas. Micsoda ember. Egyszer pengő, mindig pengő. Az nehéz lesz azoknak akinek nincs tudománya az angol fociról.

Sokszor azt mondtam a régi tanulóimnak, hogy olvasnak kell a blogomat, hogy lehet nekik javulni az olvasási ügyességeket és kíváncsi voltam, hogy lehet nekem egy egész blog-at magyarul írni. Hát, úgy tűnik, hogy igen.

Végzem most egy viccel. Nagyon büszkén vagyok magamra, hogy tudtam megtalálni egy magyar szóviccet, amit senki nem ismert eddig. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy „Hányingerem van.” Mit szóltam én? „Mit tudom én? Számold meg!”

Köszönöm és jó észokát mindenkinek.